Budapest, Sátoraljaújhely – A húszéves énekes rossz körülmények kö­zül érkezett az X-Faktor válogatójára, a szüleivel ritkán beszél, és visszatérni sem akar soha Sátoraljaújhelyre.
Hihetetlenül jóképű, magas, kigyúrt, fiatal, és általában mosolygós srác Gulyás Roland. Az X-Faktor versenyzője azonban egy súlyos és fájdalmas ti­tok­kal a lelkében jelentkezett az X-Faktor­ba, az is csoda, hogy egyáltalán képes még mosolyogni.

“Ha énekeltem, mindig rám szóltak”

– Voltak szebb napjaink, voltak rosszabbak, amikor nagyon rossz körülmények között éltünk. Apukám külföldön dolgozik, szobafestő, anyukám munkanélküli. Van egy húgom, de vele sem vagyunk egy hullámhosszon. Amíg a műsor előtt otthon éltem, addig sem beszéltünk egymással. Én fent voltam a szobában, edzettem és ettem. Ha úgy volt, én főztem magamra is. Egészen fiatal korom óta eltávolodtam a szüleimtől. Úgy érzem, nincs mit mondanunk egymásnak. Nem meghallgatni akarnak, hanem megváltoztatni. Sosem fogadták el, hogy énekelni szeretnék. Ha énekeltem, mindig rám szóltak – kezdte megdöbbentő történetét Roland a Borsnak, aki elhidegült már a családjától. A tehetetlenséget és a nemtörődömséget nem tudta elviselni, azt, hogy rajta kívül mindenki belenyugodott ebbe az áldatlan állapotba.

Szürkeség, üresség, szomorúság

– Minden vágyam az volt, hogy innen kitörjek, de a szüleim sosem hittek bennem. Jelentkeztem továbbtanulni érettségi után, azt is ellenezték. Aztán jelentkeztem az X-Faktorba, az egyetemen pedig halasztok, akkor az lett a baj. Amikor tavaly hazaküldtek a székes feladatból, akkor nem az volt a legrosszabb, hogy kiestem, hanem, hogy haza kellett mennem Sátor­aljaújhelyre, abba az életbe, ahol csak szürkeség, üresség, szomorúság vár. Ott soha nem éreztem magam teljes embernek. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, hogy belenézek a hűtőbe, és tele van, van reggeli, ebéd, vacsora, úristen… nekem ez annyira nagy dolog! – mondta az énekes a Borsnak.
Forrás: Bors